Móra Ferenc: Tűzoltó gyerekek imája Édes jó Istenünk, éjszakád leszálott Szárnya alá fogta az egész világot. Alszik a napocska, alszik a szelecske, Az eresz alatt ficserélő fecske. Alszik a sarokban a nádparipa is, Lehunyta szemeit a bodor baba is. Alszik meseország, alszik falu város; Szerteszét az álom pillangója szálldos. Falunak, városnak pihentető álmán Csak apukánk virraszt csendes őrszobáján. Barázdás homlokát a tenyerébe hajtja, Gondolatban, a mi orcánkat simogatja. Jaj, de, hogy riad fel, ha harang kondul, Hogyha tűz-muskátlit látni a toronybul! Jaj, hogy kell sietnie, mindent elfeledni. A halál szérűjén áldott harcra kelni. Édes jó Istenünk, világ virrasztója! A mi apukánknak légy oltalmazója! Tolvaj szikrácskákat mind ki oltogassad, Alvó szelek szárnyát lekötözve tartsad, Hogy a tűz muskátlit ne nyisson.... Hogy apukánkat, reggel, ölelhessük itthon!   A tűz lovagja (A tűzoltó születésnapja)   Életednek hosszú útján, A tűz kísért végig mindenütt, Ti harcoltatok, ő alulmaradt, S izzó nyelve így elkerült. Ünnepelj vígan, Felejtsd a gondot, Felejts sok csapást, Mit a sors reád kimért, Felejtsd a múltat és nézz a jövőbe, Ne kérdezd ki bántott, s ne kérdezd miért. Legyen hát élted hosszú, békés; Szeressen családod, És sok jó barát, A tűz a szívedben lobogjon sokáig, Ne aludjon ki soha a parázs.   Karádi György: Hívjátok a Tűzoltókat! (105!) Mikor recsegve-ropogva ég a ház, Mikor robbanni készül palackban a gáz, Mikor szét kell vágni a roncs autókat, Hívjátok a Tűzoltókat! Ha beázik a pince és a padlás, Ha villámként jön felülről az áldás, Ha menteni kell rosszakat és jókat, Hívjátok a Tűzoltókat! Mikor viharban leszakad az ág, Mikor az őrült újra a turulra hág, Mikor nem tudtok már a bajban jobbat, Hívjátok a Tűzoltókat! De, ha együtt vagyunk és zene szól végre És a történeteknek soha sincs vége, Borral telt pohárral koccinthatunk jókat, Hívjátok a Tűzoltókat!   Tűzoltói életkép „Jaj, egy szikra, láng van immár – Tűzoltókat gyorsan hívjál! Még mielőtt továbbterjed – Kérjél tőlük segítséget!” Pillanatok töredéke – Pusztít a tűz szegre-végre. „Gyors legyél és ne tétovázz: Mire jönnek ne legyen gáz! Kapcsold ki az áramodat - Lánglovagnak adjál utat! Ki csak mozog, összetartson – Bajban senki ne maradjon!” Legfőbb cél az életmentés, Vész után lesz újrakezdés. Ömlik a víz a tömlőből – Fogy a parázs, ami pörköl. A tűzoltó bátor ember. Akit veszély mindig terhel. Szolgálatkész, áldozatos – Értük is te imádkozz most! Taníts Urunk türelemre – Vészhelyzetben fegyelemre! Összpontosítsd figyelmüket – Te növeld az erejüket!   TŰZOLTÓ KÖSZÖNTŐ Tűzoltó, Tűzoltó mitől vagy Te bátor? Nem félsz a tűztől, nem rettegsz a lángtól Magadat nem kímélve haladsz csak előre Életed sem félted, csak dolgod végzed Tűz, füst, korom mit sem számít néked Egy a célod, hogy a házad védjed Oltasz lakásban, padláson, pincében Kinn a nagy erdőben, mezőkön és réten Melegben, hidegben mented az életet Tárgyakat, állatot, hisz a dolgod végzed Sziréna, ha hallik összeszorul torkunk Tudjuk azt, hogy valahol bajban van a társunk Sietsz, loholsz, hogy időben ott legyél, Nehogy későn legyen érkezésed Nincs köszönet, hála azért mit Te teszel Csak egy a lényeg, ha időben érkezel Oltsad a tüzet, mentsd az életet Becsülettel dolgozz, szeresd a létet Légy Te nagyon soká egészséges, boldog Hisz életedben nagyon sok a dolgod Kívánjuk, hogy soká Tűzoltóként dolgozz!   Szigeti András: Ő értük szólok  Őértük szólok, akik nyugalmunkat naponta őrzik Kik szunnyadó parázsban is otthonunkat védik Kiknek barát a tűz, de ha támad orvul Kezük, lábuk, karjuk vészjóslóan mozdul Mi hajtja őket? Talán a szenvedély? Az ember féltés, és az a remény Hogy égboltunk mindig tiszta marad Az önkéntes szolgálat, a hivatástudat. Őértük szólok, kik a poklot is megjárják A tomboló elemet kalitkába zárják Szembe néznek élettel, halállal Eszelős kártyapartit vívnak a pusztulással Adassék hát nékik most köszönet hisz ezért hajszol mindig a lelkiismeret Mert időnk nincs soha megköszönni Hogy képesek értünk akár tűzbe menni.