A Csurgói Önkéntes Tűzoltó Testület rövid története

Csurgón /1903-tól Fehérvárcsurgó/ a XIX. század utolsó évtizedeiben megkezdődött a helyi társadalom önszerveződése is. Mai kifejezéssel élve a civil szervezetek létrejöttét gazdasági és politikai törekvések motiválták. Gazdasági célok álltak az önkéntes tűzoltó testület megalakulása mögött. Kezdetben a képviselő-testület bizonyult a fő hajtóerőnek; 1886. augusztus 18-án tűzvédelmi szabályrendeletet alkotott. Az általánosságban - lakonikus rövidséggel - megfogalmazott rendeletben meghatározták a kazlak, boglyák, könnyen éghető anyagok lakóépületektől való távolságát. Az 1890-ben alkotott építészeti szabályrendelet is elsősorban a "vörös kakas" elleni védelmet fogalmazta meg. Bejelentési kötelezettséget tartalmazott az építésre és bontásra. Az építendő ingatlan helyét az erre a feladatra alakult bizottság tekintette meg, és engedélyezte az ingatlan felépítését, illetve "akadályok esetén, mint például szépítészeti /szempontok/, vagy a községi utcák és terek megcsonkítása miatt megtiltják, avagy módosítják". Kiegészítést a megyei törvényhatósági bizottság tűzvédelmi szempontból tett, nevezetesen: a kémények 15 cm vastagsággal téglából építendők, amennyiben a tető cserép, pala vagy bádog a gerinc fölé felalább nyolcvan cm-re, ha pedig zsindely, nád vagy szalma, akkor 1,4 m-re építendő a kémény. A lakóépület mennyezetgerendáját a kéménytől 15 cm vastag fallal kellett elválasztani.

Az egyre szigorodó rendeletek hatására 1891. június 7.-én megalakult az önkéntes tűzoltó testület, amelynek fő feladatát a következőkben határozták meg: "tűzvész alkalmával gyorsan a vész helyére sietni, és ott a parancsnok vezénylete alatt a veszedelemben forgó emberéletet, a vésznek kitett ingó és ingatlan vagyont megmenteni". Meghatározták a testület által használandó pecsétet is; körirata "Csurgói Önkéntes Tűzoltó Testület" az alapítás évszámával - 1891 -, a pecsét középrészében keresztbe tett baltán nyugvó sisakot ábrázoltak.

Jövedelmét a községi hatóság, a polgárok adományai és a tagsági díjak, vagyonát pedig az adományokból megvásárolandó tűzoltószerek és felszerelések képezték. A tagokat három csoportba sorolták, nevezetesen: alapítók, pártolók és működők. Az alapító tagság feltétele minimálisan tíz forint adomány volt. Pártoló tagok voltak mindazok, akik a testület pénztárába évente legalább egy forintot fizettek. Működő tag lehetett minden 18. életévét betöltött "feddhetetlen jellemű egyén" /férfiú/. A szolgálattal összefüggő feladatokat a főparancsnok, az alparancsnok, két szakaszparancsnok, a szertárnok, az orvos, a segédtiszt valamint a mászók és szivattyúsok egysége látta el. Az önkéntes tűzoltókat egyenruha illette meg, amely bőrsapkából, vászonzubbonyból és nadrágból állt, vörös karszalagot viseltek Ö.T.  felíratú fekete betűkkel. Az egyenruhát és a rangjelzéseket tisztelő kor követelményeinek megfelelően, a rangjelzéseket is meghatározták: a főparancsnok zubbonyát arany paszományon két ezüst rózsa, az alparancsnok gallérját három arany rózsa díszítette, az orvos, a segédtiszt és a szertárnok rangjelzése egy-egy rózsa, a szakaszparancsnokot két arany rózsa, az őrparancsnokot két arany rózsa, az őrparancsnokot három, a csővezetőt kettő, a kürtöst vagy dobost, a mászókat és szivattyúsokat egy-egy ezüst rózsa viselete illette meg (a rangjelzéseknél az országos tűzoltó szövetség VIII. közgyűlésén elfogadott szabályokat követték).

A testület megalakulásakor elfogadott alapszabályokat Szabó Antal jegyző, Guti István bíró, Keresztes István, Simon Imre, Rigó József, Simon V. István és Kis Ferenc látták el aláírásukkal. A Tűzoltó testületnek és a tűzvédelmi szabályzatnak jelentős szerepe volt abban, hogy tűzvészekre nem került sor. Kisebb tűzesetek szinte évente előfordultak, amelyet az önkéntes tűzoltók gyakorlott csapata gyorsan és hatásosan lokalizált.

/Idézet a Fehérvárcsurgó története című könyvből/

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés